Pontosan ez történt Szőke Krisztinával, aki eredeti végzettségét tekintve agrármérnök, ám ma már az allergológus, dietetikus, sőt akár a szakács, avagy a cukrász foglalkozásokból is lediplomázhatna.
2002-ben született első gyermeke, akinél négy hónapos korában állapították meg a multiplex allergiát, vagyis a többféle élelmiszerre – tejre, tojásra, szójára – való érzékenységet. A 2004-ben és 2006-ban született lányainál ugyancsak allergiát diagnosztizáltak az orvosok. Ilyenkor lehet kétségbe esni, lehet sajnálkozni, lehet tehetetlennek lenni, de Krisztinával nem ez történt. Úgy döntött nem adja fel, és állandó kísérletezésbe kezdett, hogy a gyerekeknek olyan ételeket készítsen, amelyek ízüket, színüket, állagukat tekintve ugyanolyan étvágygerjesztők, csábítóak, mint amit a többi, egészséges, allergiában nem szenvedő kisgyerek ehet.
A kezdeti kudarcok, amikor az elkészült „ételcsodák” bizony nem úgy néztek ki, hogy emberi fogyasztásra alkalmasak, nem kedvetlenítették el, és rengeteg próbálkozás után végül is rájött arra, hogy milyen alternatív alapanyagokat használjon, hogy az egyes ételek olyanok legyenek, amilyennek elvileg lenniük kellene. A háziasszonyok régebben is készítettek olyan ételeket, amelyek mintha azok lennének, aminek hívják őket – lásd a hamis gulyást –, de ennek elsősorban anyagi és nem egészségügyi okai voltak. Arra valószínűleg kevesen vállalkoztak volna, hogy paprikás csirkét, vagy franciasalátát készítsenek tejföl nélkül, fasírtot, rántott húst tojás nélkül, avagy tejbedarát tej nélkül. Jómagam is szeretek sütni, főzni, a gyerekeim is szeretik az édesanyám receptje szerint készült palacsintát, ám ha eddig valaki azt mondta volna, hogy felejtsem el az eddigi technikát, és ne használjak tojást a palacsintához, hát igencsak vakargattam volna az üstökömet.
Szőke Krisztina könyve a Tej-, tojás- és szójamentes ételek recepteskönyve – amely hatévi, állandó kísérletezgetés, próbálkozás eredményeként íródhatott meg – a bizonyság arra, hogy ez nem lehetetlen. Persze bizonyos dolgokat újra kell tanulni sütés-főzés közben, és meg kell ismerkedni olyan alapanyagokkal, mint a rizstej, a kókusztej, a zabtejszín, hogy a kölesből készített „túrótortáról” és „túrórudiról” már ne is beszéljünk. Ha valaki pedig még ezután is kételkedik, hát elég, ha belelapoz a könyvbe, és megnézi a csodás ételeket, amelyek garantáltan a leírtak szerint készültek, és legalább annyira ínycsiklandóak, ízletesek, mint a hagyományosan készült étkek, sütemények. Eddig a szülő kérdése az volt, ha megállapították az ételallergiát a gyereknél, hogy: „De hát akkor mit adjak enni neki, ha semmit sem ehet?” Mostantól elég lesz arra rákérdezni, hogy tudnak-e ajánlani valamit, amiből megtanulható, hogy mit, hogyan, és mivel lehet elkészíteni.
Szőke Krisztina könyve óriási segítséget jelent a hasonló problémával küzdőknek, de jó szívvel ajánlható mindazoknak, akik nem szenvednek allergiában, ám új receptekhez szeretnének hozzájutni, és egészséges ételeket kívánnak készíteni.

Balogh Mózes

	Szőke Krisztina Tej-, tojás- és szójamentes ételek recepteskönyve Springmed Kiadó, 2009 192 oldal, kartonált 2200 Ft