Sikerkönyvünk visszhangja Németországban:
Spiegel Online
Stern.de
Frankfurter Allgemeine Zeitung.net
Az olvasók gondolatai
"Hetek óta nem szűnő az érdeklődés a könyv iránt, - hetek óta hívnak a hallgatók, ki a szerző, mi a pontos cím? Úgy tűnik, valamibe nagyon "beletalált" az író, a téma olyan, amely napjainkban nagyon is aktuális, a címben megfogalmazott kérdés sokak kérdése. Vitára ingerelnek ugyanakkor a megállapítások, én is azt kérem hallgatóinktól, ha elolvasták, mondják majd el, mit gondolnak róla."
Horváth Ida, MR1-Kossuth Rádió, Vendég a háznál
Várjuk az Ön véleményét is az info@dialogcampus.hu e-mail címre!
Tartalom: 1. fejezet Nevelési szükségállapot szuperanyukákkal – avagy:
amikor gyerekeinkből zsarnokok lesznek 11 Rögtön egy példa: Márk, avagy egy szokványos nap
az alsó tagozatban 20
2. fejezet Mi történt a gyerekeinkkel? Muffinokról és meg
nem írt házi feladatokról 25 Adjuk át a hatalmat a gyerekeknek! Adjuk át a hatalmat
a gyerekeknek? 29 Sára 31 A gyerekekkel való normális bánásmódról és a gyerekek normális fejlődéséről 33 Ahogy a gyerek látja a világot: világképek 34 Klaudia 42 Nem egyedi eset 47 A birodalom visszavág 51 Az egészségestől a kórosig – avagy: miért téves az éppen aktuális nevelési viták kiindulópontja? 57 Interjú egy érintettel – a tanárok ma ilyennek élik meg
az iskolát 60 Fülöp 65 Néhány eset a praxisomból 68
3. fejezet Miért játszik a psziché olyan fontos szerepet? 71 Egy egészséges lélek szilánkjai 75 Gyakorlat teszi a mestert – avagy: a lelki funkciók csak folyamatos gyakorlással alakulnak ki 78 Adrián 81 4. fejezet A hanyatlás lépcsőfokai – az intuitív neveléstől a szimbiózisig 83 Az iskolák lépnek 84 Mit jelent ez a gyermek szülőről alkotott képe
szemszögéből? 85 Klasszikus nevelés – az emberi intuíció értékéről 87 Példa: a tanárnő beszámolója egy átlagos napról 90
5. fejezet Az első kapcsolati zavar: partneri viszony – avagy:
a gyerekek kényszerű felszabadítása az alárendeltségből 91 A kínálat a gyerekek szükségleteihez igazodik –
partnerségi koncepciók az óvodában 94 Nincs valami egyszerűbb? A partneri viszony
koncepciói az iskolában 103 Példa: az alsó tagozatos tanár beszámolója Bencéről
aki nem akar hallani 109
6. fejezet A második kapcsolati zavar: projekció – avagy:
a szülők alárendelik magukat a gyereknek 111 A gyerek mint mérce (a szülők projekciója) 115 A gyerek azért van, hogy engem szeretni lehessen 116 Ugyan, hagyja már azt a gyereket! 122 A családon kívüli környezet nyomása 122 A nagyszülők azért vannak, hogy kényeztessék
a gyereket – nyomás a családon belül 125 Példa: Márton és a kis laborkészlet 128 7. fejezet A harmadik kapcsolati zavar: szimbiózis – avagy:
amikor a szülő pszichéje egybeolvad a gyermekével 131 Az ember-idegsejt 134 Marci 135 Ahogy a szimbiózisban a gyerek a felnőtt testrészévé
válik 137 A gyerek impulzusainak saját ingerekként
való feldolgozása 139 A gyerek semmit nem csinál „direkt” 141 A felnőtt reflexszerűen reagál a gyerek
kapcsolatfelvételére – ahogy a szimbiózis a gyerekkel szembeni erőszakká alakulhat 143 A gyerek lelki fejlődésére gyakorolt hatások 145 Útban egy olyan világ felé, ahol gyűlölni fogják
a gyerekeket 149 Tanár a virtuális pellengéren – terrorizálás a cybertérben 157 Kitérő: kitekintés a jövőbe – a japán hikikomorik példája 160 Példák 163
8. fejezet A megzavart társadalom 167
9. fejezet Ahová el kell jutnunk: helyre kell állítanunk
a kapcsolatteremtési képességet – avagy: újra gyereknek
kell tekintenünk a gyereket 181 Óvoda és alsó tagozat: ahol sürgős változtatások kellenek 184 A nagyszülők új feladatai 187 A fordulat feltétele: a megoldást meg kell előznie
a felismerésnek 188
Idézetek a könyvből: ‚....gyerekekről van szó, akiket gyerekként kell látnunk és gondoznunk. Ez egyrészről szeretetteljes és kíméletes bánásmódot jelent, másrészről viszont azt is, hogy a felnőttek tudatában legyenek annak, hogy a gyereknek szüksége van vezetésre és irányításra, azaz pozitív értelemben vett autoritásra. Másképpen fogalmazva: a gyerekek hadd legyenek gyerekek, a felnőttek pedig akarjanak felnőttek lenni.” „Ha a probléma csupán a szülők szintjén merülne fel, az óvodában és az iskolában még lehetne ellenlépéseket tenni. A helyzetet azonban csak súlyosbítja, hogy az ott alkalmazott modern koncepciók túlnyomó része is a gyerek partnerként való kezelésén alapul.” „(...) ismételten le kell szögeznem, hogy nem arról van szó, hogy az óvodai nevelők ne gondolkodjanak el azon, hogy a gyereknek valamelyik területen nincs‑e szüksége külön nevelésre, fejlesztésre. Megfigyelhető ellenben az a veszélyes tendencia, hogy ez a gondolkodás, tehát az oknyomozás, a magyarázat keresése sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint a gyerekek helytelen viselkedésére adott azonnali, következetes, azaz
professzionális reagálás.” |
;void(0))
