Könyvünkkel a téma első magyar monografikus feldolgozását veszi kezébe az olvasó. A munka anyagának összegyűjtése és megírása során a szerző a joghatékonyság külföldi és magyar szakirodalmát, valamint joggyakorlatát hasznosította. Segítségére voltak azok a tapasztalatok is, amelyeket az elmúlt évek során vezető amerikai és nyugat-európai elméleti és gyakorlati jogászokkal folytatott konzultációi alkalmával szerzett. A joggyakorlatra orientált jogelmélet híveként és művelőjeként célunk nemcsak a jog hatékonysága kérdéskomplexumának összefoglalása volt, hanem néhány fontos probléma megoldásának és aktuális teendő elvégzésének előmozdítása is.

E monográfia arra tesz kísérletet, hogy történeti vetületeinek átfogó ismertetését követően a katonai büntetőjog gyakorlati érvényesítésének legfontosabb területeként mutassa be a katonai büntető eljárásjogot. Számbaveszi annak magyar és nemzetközi vonatkozásait, a hazai szabályozás sajátosságait és jellemzőit. Tételesen elemzi a katonai büntetőeljárás hatályát, az eljáró hatóságokat és egyéb alanyait (az eljárásban részt vevő fő- és mellékszemélyeket), valamint a katonai büntetőeljárásra vonatkozó – általános eljárástól eltérő – szabályokon keresztül annak menetét.

Jelen írás a messzi, de az annál nagyobb jelentőségű Panama-csatorna és a Panama-csatorna szerződések közel 150 éves történetét mutatja be, alapvetően a nemzetközi jog szemszögéből. Ennek ellenére a jogi értekezést a kor történelmi, politikai, nemzetközi eseményeinek bemutatása teszi mindenki számára érdekesebbé. A könyv a Panama-csatorna szerződések elemzése során alapvetően két nagy kérdéskörre helyezi a hangsúlyt, így a Csatorna semlegességére, valamint a Panamai Köztársaság szuverenitása és a szerződések rendelkezései közötti ellentmondásra. Mindezeken túl a szerző kitér a Panama-csatorna építésének hősies küzdelmeire, a Panamai Köztársaság 1903. évi érdekes megszületésére, és a panamai állam XX. századi viharos történetére, valamint a 2000-es évek nagy gazdasági fellendülésére és a jelenleg is tartó hatalmas infrastrukturális beruházásra, a Csatorna-bővítésre is. Külön érdekessége a könyvnek, hogy újra felfedezhetünk benne egy méltatlanul elfedett tényt: a magyarok kiemelkedő szerepét e csodás mű megalkotásában, ugyanis Türr István tábornok mellett Gerster Béla is részt vett a Csatorna megalkotásának kezdeti fázisában, sőt részben Gerster tervei szerint valósult meg a Csatorna.

A bíróságok jelentősége, az igazságszolgáltatásnak a társadalom életében betöltött szerepe elengedhetetlenné teszi, hogy folyamatos figyelemben részesítsük a harmadik hatalmi ágat. Annál is inkább, mert hatalmával és jelentőségével párhuzamosan csökkent az intézményes ellenőrzés lehetősége, a szervezeti ellensúlyok szinte teljesen hiányoznak. Az 1997-ben újraformált bírósági szervezet működésének mérlege elsősorban azzal a reménnyel szolgál, hogy a súlyos működési rendellenességek orvoslása megkezdődik.
Szerző: Fleck Zoltán

A szervezettől a jogértelmezési gyakorlatig
A második kötetben a bíróságok különböző szempontú elemzését végzi négy szerző.
Szerkesztette: Fleck Zoltán

Megfelelő-e a gyermeki jogok szabályozási rendszere és tartalma? Biztosítják-e a hatályos jogszabályok, a nemzetközi és szupranacionális dokumentumok a gyermeki jogok érvényesülését? Alkalmasak-e a gyermeki jogok megvalósulására a működő végrehajtó és jogvédelmi intézmények? A gyermekek ismerik-e jogaikat? Ismerik-e és tiszteletben tartják-e a gyermekekkel közvetlen kapcsolatba kerülők (szülők, pedagógusok, gyermekvédelmi szakemberek) a gyermeki jogokat, ellátják-e kötelezettségeiket? Hogyan jellemezhető a gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekek helyzete? Érvényesülnek-e jogaik? Mit tehet, és mit tesz a gyermekjóléti szolgálat? Gyermekotthon vagy nevelőszülő? Miért van szükség szupervízióra a gyermekvédelemben? A Szerző e kérdések mentén vizsgálja, néhol bírálja a gyermekjogokra vonatkozó szabályozást, a kapcsolódó gyakorlatot és figyelmet érdemlő ajánlásokat is megfogalmaz.

Utolsó darab: személyesen átvehető a pécsi Dialóg Könyvesboltban vagy postai úton megrendelhető.

A könyv célja, hogy átfogó és értékelő összefoglalást adjon a rendszerváltás után kormányzati viszonyok keletkezéséről, fejlődéséről és – az új alkotmány utáni helyzettel befejezve – a jelenéről. Tárgykörei: a kormány felépítése és belső viszonyai, testületi működése és döntési mechanizmusa, a miniszterelnök szerepe, a miniszterek helyzete, a kormányzás szervezeti kérdései, a kormányzati koordináció és a miniszterelnök szervezeti háttere, valamint politika és közigazgatás kapcsolatával összefüggésben az eddig alkalmazott államtitkári rendszerek. A szerző a releváns joganyag, politikai dokumentumok, több kérdésnél a külföldi megoldások, illetve a közjogi és a politikatudományi szakirodalom mellett törekszik a gyakorlat, valamint a politikai és szociológiai összefüggések lehetőség szerinti figyelembevételére is. Helyzetét megkönnyítette, hogy szakmai pályafutásának köszönhetően 1990 és 2006 között a Miniszterelnöki Hivatal jogi helyettes államtitkáraként a kormányzati viszonyokról közvetlen ismereteket és tapasztalatokat szerezhetett.

Portrénk Pokorni Zoltán útitársául szegődik: vele együtt idézzük fel családi hátterét, tanulmányait, a rendszerváltozás körülményeit. Bemutatjuk, hogyan került jószerivel a katedráról a parlamentbe, miként lett előbb frakcióvezető, azután oktatási miniszter és a Fidesz elnöke, alelnöke.

A közigazgatás személyzete – és nem csak Magyarországon – újra és újra tudományos vizsgálódások, kormányzati célkitűzések, olykor politikai viták célpontjává válik. Ennek a jelenségnek valószínűleg több oka is van, de ezek közül talán a legfontosabb, hogy a személyzeti politika roppant érzékeny terület, hiszen a közigazgatás – jogszerű és hatékony – működése elsődlegesen annak személyzetén múlik: kevésbé a beosztottakon, sokkal inkább a vezetőkön. Könyvemben arra törekszem, hogy komplex módon vizsgáljam a magyar közigazgatás személyi összetételét, a belső viszonyokat, a rendszer sajátosságait, a jogi szabályozás ellentmondásait, illetve mindennek elméleti hátterét, ezzel elősegítve a közigazgatási jog oktatását, közvetve pedig a közigazgatási humánpolitika korszerűsítését.